Persze nem csak úgy l'art pour l'art önmegtartóztatok. Ezalatt az egy év alatt van időm azon merengeni, milyen ruhákat vásárolok majd utána. A fő célom - más divatblogok segítségével - saját, összetéveszthetetlenül egyéni stílusra találni. Egy darabig próbáltam kategorizálni magam: klasszikusan elegáns volnék? Nőies? Régimódian eklektikus? Művészein kreatív?, de valahogy egyik meghatározás sem tűnt pontosnak.
Úgyhogy megnyálaztam a ceruzámat, összeírtam, milyen benyomást szeretnék kelteni, és hogy miképp tudom ezt kifejezni az öltözködésben.
Lágy, könnyed - merev anyagok helyett laza esésű, redőzött kelmék
Finom, halk - halovány kékek és zöldek; kevés és nem harsány flitter, gyöngy, csipke
Megértő és barátságos - meleg színek (megj. ezekkel gondom van, mert a sárgák és narancsok nem állnak jól. Egyes rózsaszínekre és a dinnyepirosra korlátozódom)
Önálló és független - saját hang. Hangsúlyos ékszerek (szerencsére a vállaim és a nyakam elbírják), szokatlan színkombinációk: nem feltétlenül élénk színek, és inkább olyanok, amik közel állnak egymáshoz a színkörön belül (kékek és lilák, türkizek és zöldek; pirosak és rózsaszínek) - a lényeg az egyéni, érdekes, különleges összeállításon van. Réteges öltözködés: ugyanaz a szín több árnyalatban és anyagként (pl jól szabott blézer és lágy felsőrész puha kötött sállal).
Fantáziadús és egyéni - szeretem az aszimmetrikus, ravasz szabású holmikat., és azokat az ékszereket, amik művészeti alkotásnak is beillenek. A kulcsszó: whimsical - tündérmesébe illően varázslatos.
Intelligens - vagyis a szabás legyen tökéletes, remekül kigondolt, sosem unalmas.
Stílusos, elegáns - jó minőségű anyagok, hibátlan kivitelezés
Nyugodt, természetes - a neonszínek ki vannak zárva - inkább a természetből keresek ihletet. Harangvirágkék, lágy zsályazöld, ködszürke, vakondszín, gyapjúfehér. Kontrasztos helyett inkább elmosódott és füstös. A tengerpart jut róla eszembe: kifakult színek, hullámzó vonalak, végtelen nyugalom.
Valahogy így (klikk):
Jelentés:
utcagyerek, manó, csibész
Definíció:
klasszikus darabok - játékosan. Mielőtt az ember lánya javíthatatlanul belenő a kiskosztümös létbe, kicsit lazábban viseli a visszafogottabb színeket és vonalakat. A gamine kicsit huncut, de sosem gyerekes: mellőzi a túlzott fodrokat, cukorkaszíneket és az édes hangulatot.
Példakép:
Jean Seberg (Bonjour Tristesse), Mia Farrow (Rosemary's Baby), Audrey Hepburn, Audrey Tautou (Amelie), Winona Ryder - törékeny, játékos, ártatlanságot sugárzó nők.
(1. Mia Farrow 2. Audrey Hepburn 3. Michelle Williams 4. Jean Seberg 5. Audrey Tautou 6. Winona Ryder)
Tervezők és üzletek:
Marc Jacobs, Chloé, Lyell, Toast
1. fotó a The Sartorialist blogjáról - jellegzetes az A-vonalú szoknya és az iskoláslány-hangulat
2. Alexis Bledel a Gilmore Girls-ből - klasszikus kardigánban és fehér blúzban
3. fotó a Toast-katalógusból
4. fotó az Anthropologie-katalógusból
5. fotó a Lyell-katalógusból
6. fotó a Toast-katalógusból - a ruha csak a jellegzetes Liberty-virágmintával lehetne stílusosabb. Fontos, hogy a friss hangulat ellenére ne legyen túl habos-fodros, azaz látsszon: nem kislánynak, nőnek tervezték
7. Audrey Hepburn csíkos breton pólóban
8. Virágos ruha, franciás barett és a jolly joker ballonkabát
9. Carey Mulligan sötétkék blézerben, virágos szoknyával és kötött kiegészítőkkel
(folyt.)
Még mindig tart az iszonyatos meleg. Az vesse rám az első követ a kurta szoknyák miatt, aki képes 100 F fokban megmaradni bármi másban. Tudom, munkahelyre nem illedelmes, de egyrészt a szabadságolások miatt alig lézeng valaki a folyosón, másrészt nem volt ügyfélfogadós nap...
Hány éves korig hordhat az ember lánya miniszoknyát?...
(a pólómon a nyakláncot rávarrt, fazettázott kövek alkotják)
Az én felsőrészem fehér, de olyan színben nem találtam ezt a fodros verziót...
Hőségriadó. A fehér pamutruhámat húztam elő - dress code ide vagy oda, ezt nem lehet máshogy kibírni. Azért a légkondis helységekben jól jön egy világoskék vállkendő.
Automatikusan nyúltam a kedvenc csíkjaim után - és csak utána kapcsoltam, milyen stílszerű is vagyok ma ezekkel a sávokkal... enjoy the fourth.
Füllesztő meleg, napozás a teraszon. Délelőtt focinézés, délután átjött két kolléga NY-ból, velük koktéloztunk egy sort.
Laza nyári szabadnap. Ajánlott dal: Rodney Atkins: Farmer's Daughter.
Amennyire szeretem a pirosat, olyan nehezemre esik megtalálni azokat az árnyalatait, amik jól állnak. Sajnos ez az a szín, ahol igazán könnyű mellélőni... pedig papíron olyan egyszerű. Ha barnás, akkor az az ősz tégla- vagy paprikapirosa. Ha narancsos, akkor a tavasz korallszíne. Ha kékes vagy lilás, akkor a tél rubinpirosával állunk szemben, és ha rózsaszínes, akkor jövök én: a nyár görögdinnyepirosával. Nem lehet sem túl élénk, sem túl meleg, vagy túl sötét.
Na, az én piros ruhám klasszikus áfonyaszósz-piros, és egy kicsit bizony sötét hozzám. Kétségeim vannak vele kapcsolatban. Azon gondolkodom, hogy egy csöppnyi fehérítővel teszem be egyszer a mosógépbe. Épp csak egy kicsit kellene fáradtabbnak lennie, és máris nem ő viselne engem, hanem én őt. Majd beszámolok az eredményről.
Az eredeti kardigánról meglepő módon nem találtam képet, pedig a polyvore-on csaknem az összes J.Crew-holmi fenn szokott lenni... az enyém rövidujjú, és az elején kis kristályhímzés cirkalmazza.
Dolgozunk :-)
A szoknyám színe maga a nyár: fakókék, hamvas-szürkés, mint amit kinn felejtettek a napon. Az enyém nem egyszínű, hanem törtfehér elszórt foltmintás; tulajdonképpen úgy fest, mintha leopárdmintás volna, de persze én képtelen volnék eredeti árnyalatukban macskamintákat hordani - az a tömérdek barna és sárga az én színeimmel: brr, még elképzelni is rossz. Ez a kék-fehér, játékos verzió a maximum, amit még viselni tudok - titokban arról ábrándozom, hogy kristályszemű ezüst macska-kitűzőt biggyesztek hozzá a blúzomra...
Ma bajban voltam: a barátainkkal készültünk kirándulni. Negyven fok van, a nap éget, a páratartalom pedig olyan magas, hogy az embernek az az érzése támad, hogy egy elefánt ül a mellkasán. Mi a közeli vízesést céloztuk meg, ahol köves talajon kell túrázni a fák alatt, majd a végén nyalánkságképpen sziklamászás következik a hegyikecske-szakaszon (nem én találtam ki: tényleg Billy Goat Trail a neve). Tehát az itt kötelező nyári flip-flop ki van zárva, túraszandálom nincs, a bakancs azért mégis túlzás lenne... kínomban végül tipikus amerikai turistának öltöztem - futócipőben, galléros pólóban és madras-kockás rövidnadrágban. Vérciki. Alapvetően nem szeretek úgy öltözni, hogy aki végignéz rajtam, egyből egy bizonyos szó ugorjon be neki: amerikai, breton, Audrey, kollégista, latin, vagy bármiegyéb - ez így túlságosan jelmezízű. Na sebaj, az ember nem imádhatja mindennap azt, ahogy kinéz...
Mozinézős este - hihetetlenül vicces, hatvanas évekbeli Batmant láttunk (azt nem tudom, a készítők eredetileg paródiának szánták-e, vagy komolyan gondolták a cápariasztó sprayt és a többit). Kedvencem az a jelenet, ahol az ENSZ komplett Biztonsági Tanácsát dehidratálja az agyafúrt ellenség, majd kis kémcsövekbe tölcsérezve a különféle színű porokat elteszi őket láb alól. Batmannek köszönhetően persze végül minden jóra fordul, a porokhoz hozzálöttyintenek egy-egy pohár vizet, mire az összes BT-tag rehidratálódik, és felveszi eredeti alakját...
Zöld zsebes nadrág és vékony kötött top. Az enyém vállpántos, és ugyan Marc Cain, de mindenki Missoninak nézi...
Első nap. Ma persze könnyű dolgom van: itthon vagyok szabadságon. És végre, végre az időjárás is úgy tesz, mintha nyár lenne! Nem is lehet neki ellenállni. Bármennyire is giccses, egyszerűen muszáj sötétkék-fehér csíkos, balatoni vitorlázásokat idéző ruhába bújnom. Fényképezőgéppel nem volt kedvem bajlódni, így csak egy közelítő kollázst csináltam:
I think of fashion as a very immediate and fluid art form, so I try to look at top-shelf, couture boutiques the same way I look at art galleries - I don’t need to own the stuff to appreciate what it means, and what it makes me feel.
(Cintra Wilson)
A project kezdődik: június 25-én.
Mi ez?
1. Egy évig nem vásárolok új ruhát, cipőt, kiegészítőt.2. Új = új a szekrényemben. Tehát a fenti szabály a használt ruhákra is érvényes.
3. A harisnya kivétel.
4. A fehérnemű is kivétel, amennyiben pótlásnak minősül.
5. Egy évig kizárólag azokat a ruhákat fogom viselni, amik most a szekrényemben találhatóak (= csontvázak).
6. Varrni és kötni ér (egyelőre nem tudok sem varrni, sem kötni). Gyöngyöt fűzni is ér. Viszont kizárólag akkor, ha már meglévő alapanyagokat hasznosítok (régebben vásárolt textilek, nem hordott pulóverekből nyert fonal, stb).
7. Ez a blog fog a fentiekben motiválni. Továbbá itt dokumentálom, melyik napon mit viselek, és itt fogok vágyakozni ruhák után anélkül, hogy a vásárlás mezejére lépnék.
Ők végigcsinálták
- 365 Fashion Rehab- Work That Wardrobe
- The Uniform Project
